Minap bukkantam rá erre a művészre, rögtön bele is szerettem a festményeibe. Stílusa teljesen eredeti, hangulata magával ragadó. Mesterien viszi bele a káoszt, az őrületet, az emberi kilátástalanságot, sikerült elénk varázsolnia a poklot, a fertőt, mindezt zseniális megoldásokkal.
Saját elmondása szerint nincs mélyebb mondanivalója a képeinek, nincsenek benne elrejtve gondolatok, jelképek. Persze sok dolgot bele lehet magyarázni mindenbe, úgyhogy senki ne fogja vissza magát, vers- és műelemzéseknél is mindenki teljes bizonyossággal meg tudja mondani, hogy mire is gondolt abban a pillanatban a 300 éve elhalálozott költő, amikor 3. strófa 5. sorát vetette papírra.
Nah de ne kanyarodjunk el a témától. Beksinski tehát csak az épp érzett hangulatot akarta átadni, véleményem szerint ezt maximálisan sikerült is. Sajnálatos módon több képet nem láthatunk tőle, 2005-ben gyilkosság áldozata lett.
"Azt mondják, az ember a végsõ igazságot kutatja, nekem azonban az évek hosszú során úgy tűnt, hogy az ember nem keresi ezt az igazságot, hanem csupán vég nélkül beszél róla. Amúgy pedig az igazságot mindannyian tökéletesen ismerjük, azonban megpróbáljuk leplezni, mivel számunkra elfogadhatatlan. Kétségbeesésünkben hazugságok után nézünk, amelyekkel tompíthatnánk, elfedhetnénk valamiképpen, hogy végül is csak halálunk óráján szembesüljünk vele. A művészet eme gyönyörű hazugságok egyike, és úgy gondolom, semmi több."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése